Igyál egy jót!

Igyál egy jót!

Mit is iszunk?

avagy iránytű a hazai italpiacon

2017. április 16. - DrinkFanatic

Azt gondolom, hogy a pszichénk mélyén alapvetően két kis mantra bújik meg,( 1. "az italgyártók biztosan nem dobhatnak piacra olyan terméket, ami annyira ártalmas lenne, hiszen azt kivonnák a hatóságok",  2. "sokáig valótlant sem lehet állítani a reklámokban, hiszen azt is megbüntetnék és levennék a hatóságok"), ami sokszor becsalogat minket abba a kis hűtlenségbe, amivel testünket megcsaljuk, azaz hogy ne a minőségi italokat válasszunk, ha már alkoholt fogyasztunk és egyben meg is nyugtassuk magunkat afelől a választásunk felől, hogy újfent egy fapados italt választottunk, mert hazai viszonylatban hát még az is igencsak drága és na! fene akar annyit italra költeni! 

Nézzük meg kicsit közelebbről ezt a mi két kis belső hangunkat:

1. "az italgyártók biztosan nem dobhatnak piacra olyan terméket, ami annyira ártalmas lenne, hiszen azt kivonnák a hatóságok"

A valóságban inkább az köszön vissza, hogy a rövid távon is ártalmas és közvetlenül a gyártóval kapcsoltba is hozható ilyen termékekre igaz ez, és még egy fontos kritériuma van, mégpedig észre is kell vennie valakinek.  Jó példák:  Finomszesz, mesterséges színezékek, aromák, cukor stb. Ezekre ugyan ki mondaná (pár egészségtudatos emberen és kézműves lobbin kívül), hogy nem kerülhet piacra és károsít minket rövid távon is, a hosszan tartó fogyasztása esetén pedig, ha rákos lesz valaki, allergiás, agyi vagy máj problémái lesznek stb., akkor meg ugye az ő hibája! miért nem vigyázott?! és nagyon ködös bebizonyítani a közvetlen kapcsolatot, amihez drága kutatások is kellenek, a "hülye" angol tudósok meg már megint pattognak valamin. Gyártókból nem nevesítek példákat, de az egyik nagy italgyártó, amelynek keletkezése még a Habsburg időkre vezet vissza mesterien cáfolja mindkét állításunkat. Fordítsuk csak meg a zöld üveges körtéjüket és olvassuk el az összetevőket. Páran (ahogy én is anno) biztosan meglepődnek azon, amit ott találnak az Összetevők után, nos a meglepődés oka átvezet a második kis belső hangunkhoz.

 

2.  "sokáig valótlant sem lehet állítani a reklámokban, hiszen azt is megbüntetnék és levennék a hatóságok"

Újfent, így van, direkt és közvetlenül a gyártóhoz kapcsolható hazugságot nem lehet sokáig állítani. Viszont a 21. században ez mennyire akadály, amikor a BTK és versenytörvény jelentős része a testi és anyagi sérelmekre, ártalmakra koncentrál? Hát igen.. adódik ebből (teljesen logikus és racionális módon egy profitorientált cég szemszögéből), hogy akkor bombázzuk a nagyon gyéren szabályozott elme területét. Mesterien felépített jelenlegi joggal teljesen összhangban lévő reklámokat láttam a fenti gyártótól (ez csak egy a sok gyártó közül, de egyszerűen nagyon szemléletes példának tartom). Vesszős paripám a hosszú nyakú rövid italaik reklámozása, amelyet csodás népi jelmezbe öltöztettek, de nem csak a látható világban, hanem úgy, hogy a sztori a saját fejünkben folytatódjon és mi mondjuk ki a saját szánkkal, hogy pálinka, miközben, ha ezt a hazugságot ráírnák az üvegre, már kopogtatna is a hatóság, ezért marad a mi elménk manipulálása remek szakemberekkel.

 

Egy kis rövid bevezetés arról mire kellene italválasztás közben jobban figyelnünk, magunkban és az üvegen is, azaz, hogyan legyünk tudatosabb vásárlók.

Italozz mértékkel és felelősséggel!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://drinkfanatic.blog.hu/api/trackback/id/tr1812429839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

O.Ádám 2017.07.17. 16:10:12

1.: Ezt a problémát nem lehet csak a mesterséges hozzávalókra szorítani, mivel általánosságban igaz az élelmiszer-biztonságra, hogy drága kutatások kellenének, ha valaminek „még biztosabban” akarjuk garantálni az ártalmatlanságát. Amikor egy akármilyen cefrében/mustban keletkezik 200 féle erjedési kongener – a legváltozatosabb alkoholok, észterek, stb. formájában –, aztán ezek egy jó része lepárlás közben, majd érlelés közben is átalakul, ezek hosszú távú hatása még annyira sem egyértelmű, mint a finomszesz+aroma italoknál, amik sokkal kevesebb féle és sokkal kisebb mennyiségű illóanyagot tartalmaznak, ráadásul gyakran csak olyan vegyületeket, amik a valódi párlatokban (vagy gyümölcsízek esetén magában a gyümölcsben!) is ott vannak, mert a szesziparban a mesterséges aromából is a természetazonos a jellemző. A körténél maradva, egy valódi, de gyenge körtepálinkánál (ami sajnos „prémiumnak” álcázott pálinkát is jelenthet) akár az is reális feltételezés hogy hosszú távon (de leginkább csak irdatlan mennyiségben vedelve) károsabb lehet a kommersznél, egyrészt a (nem teljesen jelentéktelen, orvosi ajánlásokon túli, de mégis kilobbizott) metanoltartalom miatt, másrészt, mert esetenként elő-/utópárlatosság gazdagítja a kongenertartalmát. Persze ezzel lényegében igazat adok az 1. pont alapfeltevésének :)

Annyit akarok ezzel mondani, hogy az aroma-finomszesz problémát szerintem nem az egészségügyi oldalánál érdemes kikezdeni, hanem mondjuk ott, hogy élvezhetetlen italt kapunk a pénzünkért. Az „olcsó(n készült) italok károsabbak” tézisnek (főleg ma már) elsősorban az az alapja, hogy az átlagember jellemzően csak olcsó italból tud annyit venni, amennyivel igazán tönkreteheti magát.

2.: Én is örülnék, ha törvényi szinten akadályoznák a ki nem mondott, hanem trükközéssel, utalásokkal elültetett hazugságokat, de ezektől még igaz, hogy állítani nem lehet valótlant, ezért nem is nagyon teszik. (Ez alól talán csak a receptek, gyártási módszerek kora, változatlansága, na meg az eredetmítosz képez kivételt, ezekért úgy vettem észre, nem tartoznak felelősséggel.) Régóta foglalkozom az italmarketing hazugságaival, de az tényleg nem jellemző, hogy a termékről konkrét hazugságot állítsanak, se a címkén, se a reklámban.

Ezeknél sokkal nagyobb baj, hogy eleve nem kötelező feltüntetni, milyen ital van az üvegben. Ha a hátsó címkére (!) rábiggyesztik a „szeszes ital” és „XY% alc. v/v” feliratokat, azzal letudtak minden kötelezőt. (De vannak importőrök, akiknek még ez sem sikerül.) Az összetevők sem kötelezőek, már az említett cég italain sincsenek rajta. Ebben az amerikai példa lenne jó, ahol az elülső címkére rendesen rá kell írni, hogy mi van az üvegben (vagy egy szabályozott italfajta nevét, vagy egy röviden megfogalmazva, miből áll.)
süti beállítások módosítása